Életrajz
Varnus Xaver a földkerekség összes jelentős orgonáján koncertezett már: Bach lipcsei Tamás-templomában, a washingtoni és a canterbury-i székesegyházban, párizs három főtemplomában, a Notre-Dame-ban, a St-Sulpice-ben és a St-Eustache-ban, a Berlini Dómban, valamint a világ második legnagyobb hangszerén, a philadelphiai Wanamaker-orgonán.
Orgonaművészként, íróként és médiaszemélyiségként rengeteget tett az orgonazene népszerűsítéséért. Pályafutásának háromezer koncertje során ezidáig hétmillióan vettek jegyet hangversenyeire, 57 hanglemeze, kétszáz koncertfilmje és öt könyve jelent meg, YouTube-felvételeit ezidág 35 millióan nézték meg, a SONY által kiadott, négyszeres platinalemezes CD-je („Raveltól Vangelisig”, 2007) pedig minden idők legnagyobb példányszámban eladott orgonalemeze lett. A Berlini Dómban 2013-ban adott Bach hangversenyének felvétele minden idők legnézettebb orgonakoncert filmje a maga közel 15 milliós megtekintésével. Nevéhez köthető a budapesti Művészetek Palotája nagyorgonájának a felavatása 2006-ban. 2009-ben az ikonikus francia dzsessz-zongoristával, Jacques Loussier-rel adott két közös, teltházas koncertet a Művészetek Palotájában. A legendás Rhoda Scott-tal közös három koncertjére 30 ezer jegyet adtak el egyetlen hétvégén 2011-ben.
Sok elismerése mellett Varnus Xaver a magyar állam által adható két legmagasabb kitüntetésnek, a Magyar Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjének a birtokosa, ki az Atlanti-óceán kanadai partján megvásárolt egy XIX. századi templomot, amelyben megnyitotta saját koncerttermét, a Varnus Hallt, majd 2022-ben megvásárolta a dunántúli Mezőlak egykori evangélikus templomát, amelyből szintén koncerttermet alakított ki fiatalon meghalt öccse, Varnus Ádám emlékére. „Varnus elképesztő tehetség, minden részletében oly izgató és eredeti, mint Glenn Gould volt egykoron” – írta játékáról 1986. május 8-án Kanada nemzeti napilapja, a Globe and Mail neves kritikusa, Robert Everett-Green. 1989-ben a Toronto Star zenekritikusa, Ronald Hambleton ezt írta: „Varnust a New York Times az orgona Horowitzának nevezte, a francia Figaro az orgona Paganinijének, míg más Glenn Gouldhoz hasonlította. Ő azonban egyszerűen az orgona Varnus Xaverja, egy magabiztos csodagyerek, a maga nagyon is saját zenei lelkével.” 1990-es nagy, visszatérő koncertjéről ezt a kritikát jelentette meg a ma már Széchenyi-díjas zenetörténész, Dr. Solymosi Tari Emőke, a Zeneakadémia tanára: “Volt, aki csukott szemmel hallgatta. Volt, aki a zene ritmusára egész testével izgett-mozgott. Volt, aki könnyezett, és volt, aki egy templomi díszre meredt, mosolygó arccal, csillogó szemmel. Ez nem egy orgonakoncert volt a sok közül. Ez csoda volt, melyet oly ritkán élhetünk meg, szertartás, amelyen a tehetséggel megáldott ember titkokba avat be minket, elbűvöl, fölemel, kiteljesít, újjávarázsol. Ilyenkor részesei lehetünk egy hatalmas, csodálatos erő működésének, mely erőt csak bámulni tudjuk, és a hatalmába kerülni, birtokolni nem. Varnus Xaver a Mátyás-templomban Bachot játszott. Bachot, olyan méltósággal és természetességgel, olyan lenyűgözően, hogy az embernek eszébe sem jutott, hogy ezt másképp is lehetne. Időhöz és térhez nem kötött, örök szellemi- lelki áramlatok érintését érezhettük. Ebben a muzsikálásban olyan rend volt, mint a világ- mindenségben, úgy következtek a hangok egymás után, ahogyan a bolygók haladnak a pályájukon. Neki megadatott, hogy megteremtse azt a bizonyos szent percet, amikor a művész körül megáll a levegő.” 2019-ben így nyilatkozott Varnusról Mark Wigmore, a kanadai The New Classical FM kritikusa: “Varnus a XXI. század orgonazenéjének az egyik legmeghatározóbb személyisége.
