"Ilyen tehetség csak egyszer születik egy évszázadban"
SATURDAY NIGHT MAGAZINE CANADA
1986. április (Mark Abley)
"A papírra vetett szavak gyenge eszköznek bizonyulnak ahhoz, hogy érzékeltethessük a tegnapi koncert szemfelnyitó erejét. Egyszerűen fogalmazva: Varnus őrületesen nagy tehetség, aki legalább olyannyira ösztönző és egyéni, mint a néhai Glenn Gould volt egykoron. Bár ezt a nevet nem szabad könnyelműen idézni, de Varnus játéka, akárcsak Gouldé, több, mint virtuozitás és interpretációs erő. Ő is rendelkezik azzal a ritka adottsággal, amely képessé teszi arra, hogy hangszerét az újdonság erejével hallassa, mintha azt ott és akkor találta volna csak fel."
THE GLOBE AND MAIL, Kanada nemzeti napilapja
1986. május 8. (Robert Everett-Green)
"Egy olyan világban, amelyet túl sokáig uraltak a kevés fantáziával, kevés tehetséggel és kevés technikával rendelkező orgonisták, a 22 éves Varnus Xaver, aki mindhárom adottságból bőségesen rendelkezik, gyorsan barátokra lel majd."
THE MONTREAL GAZETTE
1986. augusztus 20. (Arthur Kaptainis)
“Varnus Xaver az orgona Horowitzaként érdemelte ki a végső elismerést villámszerű gyorsaságáért, és fantáziadús frazeálásáért a billentyűkön.”
THE CALGARY HERALD
1987. május 22.
"Senki, aki hallotta ezt az előadást, nem kételkedhetett Varnus alapvető zenei kvalitásaiban. Ő tudja, hogy Bach mit akar mondani, és ezt az üzenetet olyan módon juttatja el hozzánk, amely sokkal ismerősebb a modern fülnek, mint amilyen a Bach korabeli halk szavú, mechanikus működtetésű orgona volt.”
THE MONTREAL GAZETTE
1987. május 25. (Eric McLean)
"Varnus mindössze 23 éves, és nehéz elképzelni, hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt ilyen fürge ujjakat, ilyen zenei éleslátást és ilyen kommunikációs készséget kifejlesztenie."
THE MONTREAL GAZETTE
1987. október 19. (Eric McLean)
"Varnusnak lélegzetelállító a virtuozitása: ujjai nyaktörő sebességgel száguldanak a billentyűkön".
LA PRESSE MONTREAL
1988. május 25. (Claude Gingras)
“Világklasszis orgonista”
COBOURG DAILY STAR
1989. április 17.
"Varnus Xavert az orgona Horowitzának, vagy ellenkezőleg, az orgona Paganinijének tartják. Sőt, mások az orgona Glenn Gouldjának is nevezték. De ő egyik sem a fentiek közül. Ehelyett egyértelműen ő az orgona Varnus Xaverja: egy magabiztos csodagyerek, akinek nagyon is megvan a maga saját lelke.”
THE TORONTO STAR
1989. április 21. (Ronlad Hamleton)
“Volt, aki csukott szemmel hallgatta. Volt, aki a zene ritmusára egész testével izgett-mozgott. Volt, aki könnyezett, és volt, aki egy templomi díszre meredt, mosolygó arccal, csillogó szemmel. Ez nem egy orgonakoncert volt a sok közül. Ez csoda volt, melyet oly ritkán élhetünk meg, szertartás, amelyen a tehetséggel megáldott ember titkokba avat be minket, elbűvöl, fölemel, kiteljesít, újjávarázsol. Ilyenkor részesei lehetünk egy hatalmas, csodálatos erő működésének, mely erőt csak bámulni tudjuk, és a hatalmába kerülni, birtokolni nem. Varnus Xaver a Mátyás-templomban Bachot játszott. Bachot, olyan méltósággal és természetességgel, olyan lenyűgözően, hogy az embernek eszébe sem jutott, hogy ezt másképp is lehetne. Időhöz és térhez nem kötött, örök szellemi-lelki áramlatok érintését érezhettük. Ebben a muzsikálásban olyan rend volt, mint a világmindenségben, úgy következtek a hangok egymás után, ahogyan a bolygók haladnak a pályájukon. Neki megadatott, hogy megteremtse azt a bizonyos szent percet, amikor a művész körül megáll a levegő.”
ESTI HÍRLAP
1990. augusztus 26. (Solymosi Tari Emőke)
"A Bach-Varnus kombináció olyan, mint a Chopin-Rubinstein".
NORDBAYERISCHER KURIER
1990. november 2.
"A legmagasabb rendű virtuóz"
DER NEUE TAG TIRSCHENREUTH
1990. november 7.
“A Filharmónia Improvizáció-parádénak keresztelte el a hangversenyt, amelyet kitűnő orgonisták adtak: a Zeneakadémia három professzora: Kistétényi Melinda, Gergely Ferenc és Sebestyén János, valamint a fiatal, rendkívül tehetséges Király Csaba és … és ”az orgona Horowitza”, a Kanadában élő csodaorgonista, Varnus Xaver. Két virtuóz, mesteri rögtönzésével ő volt az est fénypontja, a rangos mezőnyben ő vitte el a pálmát.”
VASÁRNAPI HÍREK
1991. január 6. (Solymosi Tari Emőke)
“Varnus az első olyan orgonista, akinek a romantikus Bach-játéka teljesen meggyőzött. Annyira meggyőzően csinálja ezt a romantikus, gigantikus felfogást, a lenyűgöző technikájával. Elhiteti velünk, hogy ez így kell, hogy szóljon. Ez előtt főt kell hajtani. A zene beteljesülését adja.”
KECSKEMÉTI LAPOK
1991. február 22. (Osváth Zoltán zenei rendező)
“Varnus tud valamit, amit csak nagyon kevesek tudnak - az egyénisége erejével hat a közönségre. Vibráló zeneisége nem csupán biztos technikai felkészültséggel párosul, hanem a zenéhez, a megszólaltatott zeneművekhez, szinte minden egyes hanghoz való sajátos viszonyulással is.”
PETŐFI NÉPE
1991. február 19. (Horváth Ágnes zenekritikus)
“Varnus játékát legfőképpen a nagyfokú tudatosság és a szigorú kontroll alatt tartott romantikus felfogás jellemzi. Technikai tudása feddhetetlen, billentési kultúrája rendkívül gazdag: ennek differenciált alkalmazásával képes a megszokottnál jobban éltetni Bach bonyolult polifóniájának szólamait. A hangszer dinamikai szélsőségeit mindkét véglet irányába merészen kiaknázza. Memóriája pontos, tévedhetetlen. A harmóniák kicsengésére a megszokottnál több időt szán, a disszonanciák feloldását már-már a tűrhetőség határáig halasztja Meglepő, esetenként meghökkentő frazírozása a már jól ismertnek hitt művek eddig fel nem fedezett szépségeit is a hallgató elé tárja. Varnus játéka - ha felfogásával talán nem mindenki ért is egyet - lebilincselő, és meggyőző erejű. Kihívást jelent a kortárs előadóművészek (és nemcsak az orgonisták!) számára: játéka a művek, sőt: a kissé megcsontosodott előadói stílus átgondolására, átformálására ingerel, sőt: kényszerít. Kikerülhetetlen tény: Varnus Xaver után többé már nem lehet ugyanúgy orgonálni, mint őelőtte.”
SZOLNOKI ÚJ NÉPLAP
1991. április 20. (Szathmáry Judit zenekritikus)
“Egyre erősebb bennem a felismerés, hogy a még csak mindössze 27 éves Varnus személyében korunk egyik legnagyobb zsenijének ígéretes pályakezdésénél lehettem ott a termet ismét zsúfolásig megtöltő érdeklődőkkel egyetemben.”
KECSKEMÉTI LAPOK
1991. május 24. (Komlós József zenekritikus)
“Odaül az orgonához, és átveszi az uralmat hallgatósága felett. Elfelejtjük, hogy a dómban vagyunk, lehetnénk akárhol, egy a lényeg: lelkünket fogja. Bachot játszik. A kritikai mércét el kell dobni. Az istenáldotta tehetség áradó megnyilatkozásának adjuk át magunkat.”
DÉLMAGYARORSZÁG
1991. május 8. (Berényi Bogáta zenekritikus)
“Az orgonánál csodatevő Varnus Xaver játszott. Dramaturgiai érzéke kiváló, fokozatosan emelte közönségét az élvezet egyre magasabb régióiba. Bachot anyanyelvi szinten ismeri. Kottát nem használ, lenyűgöző a memóriája. Hol halkan, szelíden szólt az orgona, hol diadalittasan, az egekig emelő újkongással, mindent elsöprő tűzzel röpítette a közönséget.”
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP
1991. június 27. (Zágoni Erzsébet zenekritikus)
“Varnus mindent tud az orgonával, tán beszél is a keze alatt. Isten műhelyébe pillantunk be általa, ahol a nagy vizek erednek, zúgó örvények pörögnek, és sötét mélységek támadnak. Alázuhan a lélek a hatalmasságok mögé, bánatunk súlytalan pernyeként lebeg az óriások öntőformáiban.”
DÉLVILÁG
1992. március 16. (Tráser László zenekritikus)
“Mesteri bravúrral találtak egymásra a művész gondolatai és a hangszer kínálta gazdag színpaletta. Ritkán lehetünk tanúi ilyen magas fokú hangszerkezelésnek.”
DÉLVILÁG
1992. március 16. (Pusker János zenekritikus)
“Meghallgattam a művész beteljesedését, aki képes volt átadni mindazt a csodát, amit elődei leírtak, aki elég bátor volt ahhoz, hogy ne szégyelljen belenyúlni a művekbe és átformálni azokat, hogy tanítson minket is arra, amire a zene hivatott: a Szépség szeretetére. Nem tudsz védekezni, egész lényed ki van szolgáltatva. Ez már a művészet felsőfoka.”
KURIR
1992. április 28. (Intődy Gábor zenekritikus)
“Egyedülállóan virtuóz technika”
MAGYAR NEMZET
1992. november 7. (Gábor István zenekritikus)
“Ez a fiatalember bárhol képes arra, hogy csodát tegyen a muzsikával.”
DEBRECENI EGYETEMI ÉLET
1992. november 20.
“Azt tesz az orgonával, amit akar. Már nem is az orgonából: ujjaiból árad a zene. Szemmel láthatóan megszűnt számára a világ, egész törékeny lénye muzsikál. Részesei lettünk a csodának: magábamaradottságukban tetten érni Bachot és Varnust.”
DÉLVILÁG
1993. augusztus 3. (Lehoczky Leopoldina zenekritikus)
“Mintha az lenne a legfőbb jelszava: csak azért is. Ha mindenki súlyos veretűnek képzel egy Bach-művet, ő csak azért is könnyednek, szaggatottnak játsza. Valósággal belerúg az évszázados előadói hagyományba. Takarodj az útból, mondja néki. S bár ez a tiszteletlenség fájó, minél tovább hallgatja az ember a felvételt, annál inkább elgondolkodik: vajon nem épp a tiszteletlenség vitte előre a világot? A legtöbb interpretáció azonban, ha túl vagyunk az első sokkon, üdítően friss szellemet áraszt. A virtuozitás valóban fantasztikus, a ritmusérzék és a hangszínválasztó és -keverő fantázia bámulatos.”
ANNA MAGAZIN
1995 (Kovács Sándor zenekritikus)
"Röviden: Varnusnak nincs szüksége Gouldra vagy Horowitzra. Ő Varnus - egy pompás muzsikus. A technikai tudása egyszerűen nem is képezheti vita tárgyát. Bármit meg tud csinálni, amit csak akar. S mindezt olyan könnyedén teszi, mint ahogy egy harlemi Globetrotter lazán beletalál labdával a kosárba a pálya másik végéből. Minden egyes alkalommal."
THE HALIFAX CHRONICLE HERALD
1996. március 1. (Stephen Pendersen zenekritikus)
“Bach g-moll fantázia és fúga című - eszelősen nehéz - darabjával végleg megvette a publikumot. Süt a játékából a tudás, a koncentráció és a fegyelem. Az ember fejében bizony többször megfordul: nem tud hibázni. Ha azt állítom, hogy elvarázsolta a publikumot, semmit sem állítottam.”
DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP
1999. április 26. (-nyzs- zenekritikus)
“Ha egykor azt éreztem, hogy Varnus tengerfenéknyi mélységig elemezte a műveket, most olyannak tűnt, mintha a Mariana-árokba szállt volna alá az érdekükben. Majdnem az összes darabban tökéletesen végiggondolt és bemutatott minden benne lévő gondolatot, s azt is, ahogyan ő maga viszonyul ezekhez a hajdan megfogalmazott ideákhoz.”
PÁPAI NAPLÓ
2001. október 11. (Üveges Sándor zenekritikus)
“Varnus Xaver előadásmódjában titkok rejtőznek. Nem csak a virtuozitásról van itt szó, Varnus arra a csodára képes, hogy amíg játszik, elhiszi – és ami ennél is fontosabb: hallgatójával is elhiteti –, hogy teremteni képes, hogy új dimenziókat tud megnyitni. Teszi mindezt tudatosan és őszintén. Neki már igazán nincs szüksége sem manírokra, sem pózokra. Ettől hiteles a játéka.”
ÚJ SZÓ, SZLOVÁKIA
2005. február 1.
“Xaver tud beszélni az emberek nyelvén, elérte, hogy koncertjeire ezrek legyenek kíváncsiak, ha van valaki, aki vonzóvá tudja tenni a klasszikus muzsikát, akkor ő az. Orgonálni tud, művelt is, minden szempontból modern figura, aki személyével tudja bizonyítani, hogy Bachot nem csak az Élet vesztesei hallgatnak, akik mindenről lecsúsztak, és cserébe valami titkos körben bizonygatják maguknak és egymásnak, hogy azért ez az igazi, nem pedig a csalóka látszat”.
FÁY MIKLÓS zenekritikus
2005
"Varnus a 21. század eleji orgonazene egyik legnagyobb hatású alakja."
THE NEW CLASSICAL FM CANADA
2019. november 19. (Mark Wigmore zenekritikus)
"A világ egyik legjelentősebb orgonistája"
CBC Canada
2020. november 30. (Colleen Jones)
“Varnus korunk egyik legnagyobb orgonaművésze.”
OTTAWA LIFE MAGAZINE
2022. május 30. (Mckenzie Donovan)
“Varnus Xavér neve mára már összeforrott az orgonázással – sőt a neve egy önálló védjegy lett. Mégpedig egy olyan brand, amely mindig kimagaslón magas művészi minőséget és egyedülálló megfejtéseket tartogat.”
ALFÖLDI RÉGIÓ MAGAZIN
2023. április 29. (Komlós József zenekritikus)
